Hogyazmasnalisvan

Who

Friss topikok

  • Szájpuska: Legyél köcsög. A köcsögökre csak a köcsögök figyelnek? (2010.09.20. 18:48) Élj
  • Masinista: depressziós kakk (2009.12.07. 20:33) Ami mindenkinek más
  • tekergomeli: Az ilyen kérdések kockázatosak, mert felelőséggel járnak. Nem kérdezheted meg valakitől nagy komol... (2009.06.12. 21:24)
  • tekergomeli: A szeretet az nem egy állandó, az egy változó. Úgy képzeld el, mint egy tarisznyát. Csak ez egy va... (2009.06.04. 17:11) Apu
  • Masinista: ha azt akarod, hogy szocialis poziciod a nulla alatt, valahova a minusz vegtelen fele tarto legyen... (2009.01.15. 21:40) Apróbetűs

IndaFotó képek

...

2010.07.02. 12:44 | Daaaah | Szólj hozzá!

Életem összes elfelejtésre ítéltetett emléke elfér egyetlen dobozba.

A modszer egyszerű, keress valakit, szeresd, találj hozzá társítható tárgyakat, [ne legyenek nagyok!!!] és amikor el akarod felejteni őket, tedd egy dobozba, lökd az ágy alá, sose dobd el őket, néha elővehetsz majd néhány tágyat ha emlékezni akarsz, anélkül, hogy szenvedned kellene holnap, mert aztán mikor végeztél újra visszateszed őket...

Remélem az összes szomorú emlékem se fogja megtölteni a dobozomat és akkor elmondhatom, hogy boldogan éltem...

Ha bele gondolok vicces kis társaság gyűlt össze odalent, az összes volt barátnő buta fotójával és a hozzájuk tartozó apró csecsebecsékkel... elképzelem, ahogy egyik lány fotója félékenykedik a másiktól kapott kulcstartóra ami eredetileg arra volt hivatott, hogy emlékezzek, most meg azért van ott, hogy felejtsek...

2010.03.03. 21:58 | Daaaah | Szólj hozzá!

Megfogadtuk, nem beszélünk róla, közös titok volt, az egyetlen. De már nem él, így senki sem fog számon kérni.

Gyerek voltam még, kövér és falánk. Estére tej volt, többnyire csak tej de én kiegészítettem még az aznapi házikenyérből sütött cipóval és sajttal.

Sokat ettem, könnyű álomra nem is számíthattam, mamám többször is elmondta.

Ha meg valamit annyit szajkóznak, mint azt, hogy „vacsorára nem jó jóllakatni magunkat”, az akkor ha fene fenét eszik is úgy lesz.

Odakint hideg volt, az égbolt tele s tele csillagokkal, a hold gonoszan nézett vissza az égről, hátborzongató fénye volt.

Pont az arcomra sütött.

Gyerekként ez félelmetes volt, nem volt benne romantika, virgoncság, játék, csak torzító mindent fertelmessé tevő gonoszság, az asztalon lévő frissen behozott virágot is egészen elcsúfította.

A könnyű álom valahol messze járt tőlem, aztán sok hánykolódás árán, végül csak elaludtam.

Az álmomból mamám ébresztett, szemem könnyes volt, a homlokom pedig még égett az álomtól, mamám arra kért meséljem el mit láttam.

Borzalmas volt, egy dobozzal mentem az utcán. A házak ismerősek voltak, de nem tudtam hol vagyok, az álmot valóságossá a Hold tette, pont olyan volt mint este. A testem hosszú árnyékot vetett, a lépteim a házak falain, mint megannyi táncos játszottak keringőt. Egy sarkon befordulva zenekart láttam, csupa bohócokból, olyanokból akik gyászruhában voltak és semmi vidámat nem játszottak, nagy cipője volt mindnek és ronda piros orra. Maguk sem voltak vidámak, nem csináltak semmi bohóchoz illőt, kettős rendezett sorban mentek.

A menet egyszer megállt, hátranézett, mintha engem vártak volna, én nem akartam menni, féltem tőlük, a lábam viszont nem nekem engedelmeskedett, az álomnak mennie kellett tovább.

Lassan utolértem őket, ekkor elindultak velem, egészen megkönnyebbültem, nem bántottak, bementünk egy kapu alatt, a kaput biztosra vettem, hogy láttam már, hatalmas faragott kapu volt, színek nélkül, komoran állt ott. A kapunk túl megálltak a bohócok, az én lábaim is így tettek.

Megjelent előttem egy gödör, onnan fertelmes szörnyek ugráltak ki, tudtam, hogy a dobozom akarják, nem akartam odaadni, így megpróbáltam elszaladni, de a lábamban erőt nem, csak fájdalmat éreztem, nem mozdultak, amint a dobozt, mohón kirántották a kezemből, csak akkor néztem rá, te voltál benne mama. Fekete ruha volt rajtad és én magyarázás közben, amint éppen megmutattam, hogyan rántottam vissza, ők meg megint ki a kezemből, nagy ügyesen a játéklovammal levertem az asztali tükröt.

Az helyben ripityára tört, én sírni kezdtem, mamám megölelt és bebujt a takaró alá, kedves hangon azt mondta, hogy szörnyek a valóságban nincsenek, nincs mitől félnem, a tükörrel meg majd holnap foglalkozunk.

Én kisírt szemmel azt kérdeztem, mama, mivel jobb az, hogy a szörnyek bennem vannak?”

Mamám még azon a nyáron meghalt, a temetésén jutott újra eszembe a kapu amit láttam, ugyanaz volt, de már sokkal komorabban, a valóság fájdalmasabb volt, pedig már akkor elvesztettem őt.

A valóságból nem volt akinek felébreszteni

 

Blasphemy

2010.02.24. 12:43 | Daaaah | Szólj hozzá!

 Felállt, üvöltött, elege volt abból, hogy szembeköpik, nem akart többet hazudni magának. nincs Isten, nem is volt, elveszettek és szánalmasak vagyunk, a körülmények áldozatai, és ezzel is csak saját lelkiismeretén enyhített, azt bizonygatta, hogy nem tehet arról ami vele történik, nem lehet másként.

Mindenki furán nézett rá, amint kivörösödött arccal, reszketve visszazuhant az iskolapadba.

A tanár becsapta a naplót és kiviharzott.

Egy gyerek megszólalt kuncogva, - azt hiszem a vallásóra véget ért -.

Őt nem láttuk többé. Másnap egy busz elé lépett.

Sokat gondolkoztam, hogy az Isteni bizonyságtétel, közbeavatkozás, vagy a körülmények végeztek vele…A lényeg, hogy már nem zavarja semmi, a vallásóra nyugalmát, továbbra is nyugodtam szól a semmiről!

Basszák meg!

 

Lassan Meghal Valaki

2010.02.16. 18:26 | Daaaah | Szólj hozzá!

Azzal kezdi, hogy csendesen kiírt magából minden érzelmet.

Mert úgy könnyebb búcsúzni.

Már csak magára figyel.

Gondosan a nap előtt kel és utána fekszik, mintha ezzel pótolhatná amit elenged.

            Jól fest, arca barna, haja fényes. Reggel buszra száll, szemközt vele egy lány csillogó szemekkel, csodás mosollyal, félelmetes, egy pillanatra elretten, hogy talán újra érez, aztán önelégülten megereszt egy mosolyt a lány fele, a lány viszonozza. Egy ideig még eljátszanak, a fiú belenyúl a táskájába, egy noteszt vesz elő, egy lapra írja a telefonszámát, kivár. A megfelelő pillanatban épp leszállás előtt kihasítja a lapot és átnyújtja a lánynak. A lány tétován, de elveszi, nem érti mire vélni. A lapon számok, megadott sorrendbe, megadott személyhez tartozva.

            A fiú munka előtt, kávézni ment, a már ismert izgatottsággal időnként az zsebéhez kapott, de a telefon csak nem mordult, türelmetlen volt.

            A lány hazaérve, hasában bizsergéssel a fiúra gondolt, elővette a lapot, belenézett, elrakta, elővette, elrakta. Nyughatatlan volt, szerette volna, hogy történjen valami, nem szeretett volna lépni, de zsákutca, hisz a fiú ha szeretné sem… Büszkeségére hallgatva a lapot egy könyv belsejébe temette, a könyvet visszarakta a polcra, megdörzsölte szemeit, megpróbálta elfelejteni milyen könyv volt az.

            A fiú gyorsabb és tehetségesebb volt a felejtés, kegyetlen művészetében, a kávé után már vége volt az ideges várakozásnak. A lányt agyának egy eldugott sarkába száműzte, ahonnan csak estére sikerült újra előkászálódni a már megtépázott emléknek. A tudatalattija, ekkora a lány sokkal randábbá tette, jelzőket, munkát, és családot aggatott rá… Már nem volt lány, nő volt, molett, fásult. A fejében ő már rossz családból származott, borzalmas zenét hallgatott, és nem szerette a művészetet, egyszerű volt kegyetlenül egyszerű.

            A lány efféle tehetség híján, a fiúból hőst csinált, estére már rejtélyes volt, férfias, merész, érdekes munkával, jó neveléssel. Egyre gyakrabban ment a polchoz, és egyre hevesebben ment el onnan, a veszteségre gondolt, félt… végül engedett a kíváncsiságnak, már késő este volt, a kíváncsisága viszont ezt a tényt is elég gyorsan elhessegette, elővette a könyvet, kirázta belőle a fecnit, tárcsázott.

            A fiú végig rideg maradt, rövid jelentéktelen hallgatás után ameddig a lány az izgalmait ecsetelte kivárt, végül megkérdezte. Vonzónak találsz? A lány habozott, majd válaszolt, a válaszára rárakódott az egésznapos aggodalom, a félelem és a már elveszett büszkeség. Halkan és félve mondta, igen, vonzó vagy. Folytatta volna, de a fiú félbeszakította. Ne hívj újra! És letette a telefont.

            Napok teltek el, a lány tudatalattija, egy jelentős részt kölcsönzött a rejtélyes alaknak, minden szabad percében a helyes válaszon gondolkozott és azon mit akart a fiú, hogy talán nem is úgy értette, hogy talán azt szeretné, hogy a lány újra és újra próbálkozzon, hogy ne adja fel. Most viszont a büszkesége volt erősebb.

            A fiú agyában a lány bérleti szerződése, az első telefoncsörgésig tartott.

            Hetek teltek el, hónapok, évszakok, évek a telefonok és a fecnik egymást követték, a dolog sosem változott, az összes lány ostoba volt, rossz családból, molett vagy éppen piszkafa.

            Szerda volt azt hiszem, a lánynak aranyhaja, a szemében halálos csillogás, a jelenet ugyanaz. Mosolyogva váltak el.

            Késő este egy üres üzenet érkezett, már nem volt bombabiztos a módszer, végre remegést érzett odabent, reszketett a boldogságtól, végre újra érzett, azt kívánta, hogy száz évig szeressen, már aznap találkoztak. De tudta, hogy meghalni megy oda.

A szerelembe halt bele.

Ami mindenkinek más

2009.12.07. 16:30 | Daaaah | 1 komment

 

 Régen a karácsony arról szolt, hogy apu töménytelen mennyiségű alkoholt kényszeríttet meggyötört testébe anyu miatt, anyu sírt apu miatt, mi sírtunk az egész helyzet miatt.

Múltak az évek, volt egy olyan is amikor apu józan maradt, de ez sem volt jobb, még csak más sem.

A veszekedés miatt o csak meggyötörtebb lett, anyu szeme meg csak könnyesebb. Még sokáig fojtogattak egymást, majd meghalt apu.

Most minden más, karácsonykor a bátyám tajtrészeg, a fát már én díszítem és nem apu. Anyu meg a bátyám miatt sir nem pedig apu miatt.

Örülök, hogy újra jönnek az ünnepek. Azt mondjak, idén több lesz az öngyilkos, szerintem is.Diva

Lassan meghal valaki.

2009.10.19. 10:01 | Daaaah | Szólj hozzá!

 

 

Azzal kezdi, hogy csendesen kiírt magából minden érzelmet.

Mert úgy könnyebb búcsúzni.

Már csak magára figyel.

Gondosan a nap előtt kel és utána fekszik, mintha ezzel pótolhatná amit elenged.

            Jól fest, arca barna, haja fényes. Reggel buszra száll, szemközt vele egy lány csillogó szemekkel, csodás mosollyal, félelmetes, egy pillanatra elretten, hogy talán újra érez, aztán önelégülten megereszt egy mosolyt a lány fele, a lány viszonozza. Egy ideig még eljátszanak, a fiú belenyúl a táskájába, egy noteszt vesz elő, egy lapra írja a telefonszámát, kivár. A megfelelő pillanatban épp leszállás előtt kihasítja a lapot és átnyújtja a lánynak.

Folytatása következik....

Élj

2009.10.19. 09:44 | Daaaah | 1 komment

Hazudj, mondj nagyokat, bassz. Légy a társaság közepe. A sarokban ücsörgőkre csak a sarokban ücsögők figyelnek!

maci

2009.06.26. 03:41 | Daaaah | Szólj hozzá!

A maci

Van egy játékmackóm. Tanítom. Az első az volt, hogy tudjon, hazudni, majd szép lassan megtanulta hogyan káromkodjon, megtanulta miaz szeretni, hogy azt jól elkerülje, megtanulta miaz a harag, majd szép lassan megtanult járni is.

Mára már a társadalom büszke tegjává vált.

megtanult mindent 

Viselkedni

2009.06.26. 03:38 | Daaaah | Szólj hozzá!

Játsz hülyét úgy az emberek sokkal jobban érzik magukat körülötted.

é'Sanyám

2009.06.21. 21:40 | Daaaah | Szólj hozzá!

 Ő csak eggyet kér tőlem
         "Légy gazdag fiam"

2009.06.14. 15:26 | Daaaah | Szólj hozzá!

 Könnyebb ha bolondnak hisznek úgy nem vitáznak! még ha nincs is mindig igazad.

2009.06.14. 14:47 | Daaaah | Szólj hozzá!

A zuhanással semmi baj nem lenne csak ne kellene talajt fogni

NE[M] kÉPzeld el

2009.06.07. 15:34 | Daaaah | Szólj hozzá!

 -Nem látok!

-Csúnya vagy! 

-Nem látok!
-Jobb is úgy!

-Akarom látni, hogy milyen a világ!
-Kérj és megadatik.

-Látok!
-És?

-Ez tetszik...
-Most nézd meg magad! Látod milyen csúnya vagy?!

-Meg akarok halni.
-Kérj és megadatik.
 
-Vigyázz mit kívánsz-

 

2009.06.07. 14:45 | Daaaah | 1 komment

Én többet nem kérdezem meg senkitől, hogy "Hogy vagy?"... de tényleg nem!

Egyszer valaki komolyan vett és válaszolt! És akkor már nem lehetett megállítani a "te el sem tudod hinni mi van velem " áradatot...

Hosszú volt! 

De legalább tanulságos!

Apu

2009.06.04. 06:18 | Daaaah | 1 komment

33 nap! Ennyi telt el azóta! 

Takarékosak vagyunk!

Mind! De most tényleg!

Nézz csak körül mikor volt, hogy csak úgy megöleltél valakit?

Mikor voltál csak úgy, ok nélkül kedves valakivel? [rég mi? mert az fura! fura ha ok nélkül kedves vagy]

Na persze, ha mész az utcán adsz pénzt a nincstelennek! De minek?

Én tudom! 

Hatalmas teher van mindnyájunk lelkiismeretén és ezzel próbálunk azon enyhíteni!

Utoljára mikor kérdezted meg egy nincstelentől, hogy mivel segíthetnél rajta! Mikor fordúltál felé érdeklődve, kedvesen?

Mert lehet az is segít! 

Ha pénzt adsz azzal csak a bűntudatod enyhűl! Más nem!

De neee, ne menjünk messzire! utoljára mikor voltál kedves a családodhoz?

Én rég, túl rég. 

Tessék! Takarékos voltam, takarékos az ölelésekkel, a kedves szavakkal, a simogatással.

Mintha egy életre kiosztottak volna valamennyi kedvességet, valamennyi ölelést és simogatást és azt szeretném beosztani, hogy maradjon az öregkorra is, akkor is tudjak öleni és kedveskedni és ha ügyes vagyok egy keveset vigyek majd a tulvilágra is. 

De mi van ha nem így megy?! Mi van ha túl késő? 

Mi van akkor, ha a kedvességeden egy élet múlik és ezt túl későn veszed észre?

Tényleg akkor mit csinálsz? 

Panelek nélkül!

2009.06.04. 05:19 | Daaaah | Szólj hozzá!

 Színházmegnyitó

Te sietsz, én sietek, ő siet, mi sietünk. De hova?

Mintha kétségbeesetten próbálnánk mindent belegyömöszölni rövid életünkbe, aztán látjuk a fiatalokat, akik mintha 20 év alatt legalább 40-et leéltek volna. 

Azt hiszem, hiszed, hisszük, aminek a megéléséhez egy élet kell, mi majd lezavarjuk 20 alatt és az életünk, mint egy könyv amiből a legjobb fejezeteket az idő szűkössége miatt csak úgy kimaradtak volna. 
            Nem vállalunk gyereket, mert akkor mikor élünk és valójában csak úgy élünk igazán. Ha valami szépet látunk gyorsan tovább rohanunk, nehogy  magával ragadjon, és soha ne engedjen. 

Egy kiállítást csak egyszer nézek, nézel, nézünk meg, mintha az elég lenne egy élet műveinek a megértéséhez, átéléséhez.

Vagy ott a Louvre. Istenem de utalom! Mint az instant kávé, amire csak víz kell.

Több évszázadra csak néhány órád van, aztán mivel maradsz?

Inkább állnék a Dávid szobor előtt egy fél napot, mint több száz másik előtt csak pillanatokat. Így meg időnk sincs rácsodálkozni az élet szépségére.

És… talán ez is a világ célja.

Elérni, hogy ne szeresd az eletet, hogy bele keseredj.
    Pedig de szép is, és pótolhatatlan az élet. 

Éppen ezért élj lassan és merj rácsodálkozni az élet szépségeire.

Apróbetűs

2009.01.13. 19:44 | Daaaah | 3 komment

Ez nem egy könyv ez nem egy könyv ide vessző kéne! de nem teszek amúgy ez tényleg nem egy könyv mert könyv az amit kiadnak és azt azért is írják hogy ide is vessző kellett volna kiadják és én ezt nem azért írom hanem mert csak írni akarok írni és ne hagyni abba bele írni azt is ami nincs benne. leírni hogy hova kell vessző s hova nem ide pl. kellet volna leírni, hogy szeretek vagy nem szeretek, leírni mennyire nem szeretem a konformokat aztán meg mégis konformizálódok csak mert rossz egyedül lenni de majd most megmutatom és gyorsan meghízok, lefogyok raktam vesszőt. És még akkor is fogok szeretni ha nem szeretnek. Azzal kezdem, hogy oda kirakom a pontot és ide a vesszőt nem és hogy jó leszek, csak simán, zavarba ejtően jó, kedves, majd szeretni is fogok de nem úgy igazából hanem csak viccességből majd nevetek is és szánakozom, főleg magamon. Amúgy mar ügyesen összeszedtem magam, rakok ilyent. olyant, és majd használok! ezt is azt is? csak, hogy bírj végigolvasni. Most megpróbálnék elhízni de nem megy nem vagyok éhes csak a fajdalom jár a fejemben...

Most egy üres lap vagyok,

egy emlékkel egykoron varázsos mondatokról, belül egy érzéssel mit nem tudok megmagyarázni, szorongással, félelemmel az ürességtől,hogy talán soha nem írnak tele, egy üres lap maradok.

Ekkor kinyúlok magamból és írni kezdek, az első szó nehézkes "Szeress"

aztán egyre jobban megy és szép lassan megtelek mar nem félek!

Vége!

Most elolvasom magam. 

Szeress Hülye! Gondolkozz! Merj változni! Lépj ki! Merj tenni! Tudsz!

 

Egy festmény

2009.01.13. 19:30 | Daaaah | Szólj hozzá!

Vicces!
Fura hajú, viccesen táncoló lány, fura csíki sráccal,
Micimuha,Muhamici
Andivilike,Vilikeandi
Színes közszereplésre éhes, bután táncoló fiú a szintén fura lánnyal.
A buli végére minden kocka a helyére kerül csak én ülök egyedül s keresem helyem...
lehet ha más kirakós része vagyok

Agymenés

2009.01.13. 19:13 | Daaaah | Szólj hozzá!

        Fáradt délután, unalmas bolyongás wikipédián... Sosem vezet sehova, várom talán majd egy nap valaki feltölti mi a tökéletes élet receptje, gondolom majd sorra mindenki átjavítja, szabja, teszi-veszi, méretezi, hogy az neki megfeleljen majd egy nap leszedik mert nincs szakirodalmi hivatkozás. Épp ezen a napon volt amikor rátaláltam arra amiről a mai bejegyzésem szól.

       Amennyiben egy meghatározott pillanatban ismerhetnénk a világ összes hatását és visszahatását elvileg képesek lennénk kiszámítani mi lesz a következp pillanatban és az azutáni pillanatban vagy akár, hogy mi volt előtte vagy előtte. Mint mikor látunk leesni egy uveggolyót - ezen egyszerü esetben töbnyire ismerjuk az összes együthatót, gravitáció, golyó tömege, utközési felület anyaga és bla, bla - azen ismeret anyagok esetében tudhatjuk a golyó leesik és megáll vagy éppen tovább gurul. A világgal sincs ez másként én a szüleim együttlétének eredménye vagyok, ahogyan te is. Amiatt járok iskolába mert a körülöttem lévő emberek többségétől olyan tipusú ösztönzéseket kaptam, melyek arra sarkalltak, hogy tovább tanúljak, azért nézek így ki, gondolkozok így mert a szüleim így neveltek és mert őket úgy nevelték, hogy így neveljenek, vagy éppen mert tartósan kapcsolatban álltam olyan emberekkel akik befolyásolták életemet. Az egész világ egy nagy hatás visszahatás massza.

     A mai bejegyzés csak gondolatébresztés, replikákat, kritikákat várok és majd szorgosan válaszolgatok is.

2008.11.28. 06:51 | Daaaah | 2 komment

2008.11.11. 09:27 | Daaaah | 2 komment


Csemege

2008.11.09. 22:01 | Daaaah | Szólj hozzá!


https://www.youtube.com/watch?v=jvjDr8KKtsE

https://www.youtube.com/watch?v=15S0g8pG6HU&feature=channel

http://www.cafetv.ro/18813/szekely-nyelvlecke-magyaroknak-i

 

Kezdem azzal, hogy mindig mindent ossze keverek vagy eppen nem de azt meg kellet volna. Jól össze kellet volna pl. kevernem... Nah az életem is valahogy így van ha a bal fulem viszket a bal kezemmel vakarom a seggem, kicsit ezert is lett ez a cime a...

2008.11.09. 21:47 | Daaaah | 1 komment

Na tessek mar megint megtortent... Jah megvan a blogom cimerol akartam beszelni, csalodtam az életben, a baratnőm meg megkért ha lehet ne rajta toltsem ki...[lakotarsak, és a közös macsekunk tolerancia kuszöbe joval alacsonyabb mint az átlag blogolvasóknak, így ti fogtok majd szenvedni... en is megteszek majd mindent érte] amugy jah a cim Szappanizuszaj... gondolom voltatok már ti is gyerekek, ez ugy altalaban egy kihagyhatatlan dolog, na nem ám mintha akkora élmény lenne, de akár az is lehet. Na de szappan, van az a bizonyos állati finom barack vagy vaninlia illatu szappan, amibe gyerekként bele harapsz... bumm és aztán jön a csalódás... Igy mar a cim sem annyira metafórikus... Mára legyetek jók, én megyek szappant enni és ha elfogyott a szappan fogkrémmel megmosom a fulem, reggelre meg mindenkinek friss hangja lesz, a fuleim meg ketté harapják még a fát is... Juteszembe [ezt amugy kulon irjak] ha latnatok az Overnight-ot csak ne nézzétek meg, de tényleg ne

süti beállítások módosítása