Felállt, üvöltött, elege volt abból, hogy szembeköpik, nem akart többet hazudni magának. nincs Isten, nem is volt, elveszettek és szánalmasak vagyunk, a körülmények áldozatai, és ezzel is csak saját lelkiismeretén enyhített, azt bizonygatta, hogy nem tehet arról ami vele történik, nem lehet másként.
Mindenki furán nézett rá, amint kivörösödött arccal, reszketve visszazuhant az iskolapadba.
A tanár becsapta a naplót és kiviharzott.
Egy gyerek megszólalt kuncogva, - azt hiszem a vallásóra véget ért -.
Őt nem láttuk többé. Másnap egy busz elé lépett.
Sokat gondolkoztam, hogy az Isteni bizonyságtétel, közbeavatkozás, vagy a körülmények végeztek vele…A lényeg, hogy már nem zavarja semmi, a vallásóra nyugalmát, továbbra is nyugodtam szól a semmiről!
Basszák meg!
