Életem összes elfelejtésre ítéltetett emléke elfér egyetlen dobozba.
A modszer egyszerű, keress valakit, szeresd, találj hozzá társítható tárgyakat, [ne legyenek nagyok!!!] és amikor el akarod felejteni őket, tedd egy dobozba, lökd az ágy alá, sose dobd el őket, néha elővehetsz majd néhány tágyat ha emlékezni akarsz, anélkül, hogy szenvedned kellene holnap, mert aztán mikor végeztél újra visszateszed őket...
Remélem az összes szomorú emlékem se fogja megtölteni a dobozomat és akkor elmondhatom, hogy boldogan éltem...
Ha bele gondolok vicces kis társaság gyűlt össze odalent, az összes volt barátnő buta fotójával és a hozzájuk tartozó apró csecsebecsékkel... elképzelem, ahogy egyik lány fotója félékenykedik a másiktól kapott kulcstartóra ami eredetileg arra volt hivatott, hogy emlékezzek, most meg azért van ott, hogy felejtsek...
